*Azok után, hogy főszerepeiben meghódította a közönséget, most főgonoszként tér vissza a mexikói képernyőkre. Milyen érzés?
Két szerepajánlatom volt. Az egyik a Venevisión és az Univisión koprodukciós sorozatának főhősnője lett volna, melyet az esti 7 órás sávba terveztek. A másik A csábítás földjén főgonosza. Ez pedig nagyon felkeltette a figyelmemet, mert (majd meglátják), Ivana nem "csak úgy" gonosz. Őt nagyon sok trauma érte, egy működésképtelen családban nőtt fel, gyerekkora óta azt látta, hogy az apja prostituáltakkal hempereg, és mikor meghalt, Ivanának nélkülöznie és éheznie kellett. Hirtelen meghalnak Valentina (Lucero) szülei is, és az anyja (Silvia Pinal) úgy dönt, hogy Valentina házába költöznek. Ivana ettől fogva háttérbe szorítva érzi magát, mivel minden szeretet az elárvult Valentinára irányul. Folyamatosan a szeretetet keresi, mert nem tudja, mi az.

*Szóval a két lehetséges szerep közül Ivana egyből rabul ejtette.
Ivana Dorantesnek karakterének nagyon erőteljes pszichológiai rajzolata van. Ezért választottam ezt a szerepet, mert színészi szempontból nagy elvárásokat támaszt elém. Húsz évnyi karrier után érettebb színésznőnek érzem magam, nem mindig nekem kell a főszerepet játszani. Sok izgalmasabb szerep is létezik. Venezuelában is játszottam mellékszerepeket a főszerepem után. A Nincs hozzád hasonlóban, a Paula és Paulinában illetve A betolakodóban a főhősnő és a főgonosz is én voltam. Az Egyesült Államokban férfit is játszottam, a La venganzában bokszolónőt alakítottam, a Második esélyben pedig egy szőlőföld-tulajdonosnőt, akit valóban kemény fából faragtak, nem véletlenül hívták "marimachónak", vagyis férfias nőnek, némbernek a többiek, és jó pár pofont ki is osztott. Ivanával is valami újat szeretnék nyújtani, és nagyon sokat igényel tőlem. Sokszor érzelmileg kifáradok, mire hazaérek, mert Ivana is rengeteget szenved és sír. Életemben először játszom olyan főgonoszt, aki szenved.

*Miben különbözik ez a karakter az 1995-ös eredeti hasonló szereplőjétől?
Számomra egy telenovellában a szereposztás mellett mindig a történet a legfontosabb. Ez egy tévés klasszikus remake-je, ám az adaptáció csodálatosan sikerült. Sok új szereplő van, akik az eredetiben nem tűntek fel, és Ivanának is vannak olyan személyiségjegyei, melyekben más, mint az előző változat főgonosza. Úgy érzem, a korábbi verzió érdemeit is tiszteletben tartva, hogy ez az adaptáció vaskosabb, erőteljesebb, a karakterek pedig pszichológiai értelembe véve kerekebbek. (Érdekesség: Gaby, mielőtt színésznő lett, pszichológiát tanult - a szerk.)

*A csábítás földjén főhőse régi jó ismerőse, Fernando Colunga a Paula és Paulinából.
Fernando Colunga egy főnyeremény. Imádom. Rendkívül jóképű. Egyszer egy ilyen férjet akarok magamnak, de ne legyen színész, legyen egy kicsit nyugisabb időbeosztása. Fernando nagyon profi, nagyon kedves és nagyon jól bánik velem. Sokszor gratulált, hogy végül ezt a sorozatot választottam. Azt mondta: "Gabriela, örülök, hogy végül legjobb döntést sikerült meghoznod, nagyon intelligens vagy. Megtiszteltetés újra veled dolgozni." Számomra ez hatalmas dolog volt.

*Megosztana valamilyen sztorit Fernando Colungához köthetően?
 Az egyik jelenetben szerepe szerint el kell engem vinnie valahova lovon, úgyhogy felültet maga mögé. Fernando ügyesen bánik a lovakkal, ám most a ló mégis megbokrosodott, ugrált és ágaskodott. Én csak Fernandóba tudtam kapaszkodni, és azt mondtam neki: "Még jó, hogy itt vagy, mert amíg beléd kapaszkodhatok, innen le nem esek!"

*Hogyan sikerült ezekkel a fizikai kihívásokkal, mint például a lovaglás, megbirkóznia?
Emlékszel a venezuelai Quirpa de tres mujeresre (a Nina amada mía eredetije, Gaby Spanic a három főhősnő egyike volt - a szerk.)? Ott vég nélküli lovaglásról szólt minden forgatási nap. Volt egy pont, ahol már pelenkát kellett rakni alánk, mert úgy feltörte a hátsó felünket a nyereg. Ivana ellenben nem tud lovagolni, José Miguelt kéri meg, hogy tanítsa meg. Meglátjuk, sikerül-e neki.

*Milyennek ismerte meg Lucerót?
Lucero tüneményes. Az olvasópróbán ismertem meg, én már január 4-én elkezdtem forgatni, míg ő csak másfél hónappal később csatlakozott. Örülök, hogy megismerhettem. Ráadásul a testvérem, Antonio, akinek Lucero a plátói szerelme volt a Chispita óta, a lelkemre kötötte: "Kérlek, egy fotót a menyasszonyomról, egy fotót a menyasszonyomról!" Lucero igazi profi, odaadó, de mégis nagyon játékos. Jól kijövünk. Lucero zenéjén nőttem fel, az Electricidad-on, a Veletán és a többin.

*Ivana és Valentina sokszor veszekednek, sőt verekednek is. Milyenek voltak ezek a jelenetek?
Igyekszünk a legjobbat nyújtani, de amikor befejeződik a jelenet, ismét visszavedlünk önmagunkká. Egyből lazára vesszük a figurát, ahogy itt Mexikóban mondják.

*A sok mexikói tartózkodás után mi ragadt önre az országból?
Kislánykorom óta a csípőset szeretem. Ráadásul apámnak horvát felmenői vannak, és ők is nagyon csípősen esznek. A mexikói dialektust beszélni nagy kihívás. Emellett imádom a kétértelmű szavakat, a mexikóiak humorérzékét, mindenből viccet csinálnak. És persze a mexikói konyha is lenyűgöző.

*Milyen az élete a mexikói fővárosban?
Magammal hoztam az anyukámat és a fiamat, mivel nélküle nem tudok élni. Az anyukám pedig, aki a legjobb a világon, segít a kicsi körül. Félek másra bízni a fiamat. Sok feladatot el kell látnom: mint színésznő, mint anya, sőt mint apa (Gaby egyedül neveli a gyermekét - a szerk.). Ha hazaérek éjjel egykor, és a fiam játszani szeretne, mert még nem tudott elaludni, akkor is ott vagyok neki. A házunk nagyon szép, van egy belső udvara, ahova gyakran kijárunk focizni, futkározni, dömperezni a fiammal, de van úgy, hogy csak megnézünk egy videót. Nőként és anyaként is kiteljesedve érzem magam.

*Hogy egyezteti össze az anyaszerepet a munkájával?
Hallottad már azt, hogy egy anya akár ölni is képes lenne a gyerekéért? Én is hiszek ebben. Gabo a mindenem, ő ad erőt, ő ad energiát, ő az én motorom. Együtt is alszunk, még ha azt is mondják, hogy nem kellene folyton engednem. Majd ha kedvem lesz hozzá, akkor felhagyok ezzel, de lehet, hogy egész életemben vele fogok aludni, összebújva. Túlságosan szép.

*Mi hiányzik a legjobban Venezuelából?
Minden. Imádom a hazámat. Úgy ennék egy kis cápapástétomot, egy-kétcachapát (kukoricapalacsinta - a szerk.)... Hiányoznak a barátok, a családom. Venezuela csodálatos ország. A miénk a világ negyedik legnagyobb szigetcsoportja, a Los Roques, mi vagyunk a harmadik legnagyobb olajtermelő, nálunk élnek a legszebb nők. A turizmus területén is megannyi dolog van, amit ki lehet használni. Venezuela sokkal többet is képes még nyújtani. Bárhova is megyek, mindig igyekszem népszerűsíteni a hazámat és a népemet.

*A sorozatainak köszönhetően a közönség világszerte rajong magáért.
Nagy hálával tartozom a Televisának ezért a nemzetközi ugródeszkáért. Nicandro Díaz, A csábítás földjén producere ráadásul olyat mondott, amit eddig nem is tudtam: "Gabriela, a Televisa legtöbb helyre eladott sorozatai a Paula és Paulina illetve a Titkok és szerelmek. Ezek a világon a legnézettebbek és a legtöbbször ismételtek, az egyik főszereplője Adela Noriega, a másiké pedig Gabriela Spanic." Számomra rendkívül fontos, hogy a Paula és Paulina 126 országba eljutott, és én ezek közül negyvenben jártam is, és mindenhol nagyon jól bántak velem. Indonéziában még mellszobrom is van, de máshol is kaptam díjakat, elismeréseket. Ezt megélni lenyűgöző volt. Egyszerűen el sem hittem, nagy megelégedéssel töltött el. És minden sorozat, amiben Gaby szerepel, továbbra is eljut ezekbe az országokba. Nagyon kiváltságosnak érzem magam, hálás vagyok az Úrnak. Szerencsének nem nevezném, vagy ha mégis, nagyon jól megdolgoztam ezért a szerencséért, mert sokat tettem azért, hogy idáig eljussak. Büszke és elégedett vagyok.

*Van valamilyen érdekes története a rajongóival kapcsolatban?
Mindig kapok képeslapokat, leveleket és ajándékokat. Van egy vaskos albumom, ahol minden rajongói levelet megőrzök. A képeslapokat is, mert számomra igazi kincsek. Mikor a Paula és Paulina után Horvátországba utaztam, találkoztam a családom egy olyan ágával, akikről addig nem is tudtam. Ekkor már vége volt a háborúnak, de Zágrábból Siveric-be menet láttam a rombolást, a katonai táborokat és sok árva gyereket. Nagyon megsajnáltam őket. De az emberek még így is nézték a sorozatot a barlangokban, kis antennás tévéken. Ez egyszerűen elképesztő volt. Sosem fogom elfelejteni, amíg élek.

*Mit üzen A csábítás földjén nézőinek?
Hogy annyira ne gyűlöljenek meg, mert én nem vagyok ilyen. Ugyanakkor remélem, átérzik Ivana fájdalmát is amellett, hogy legszívesebben a sírba kívánják majd. De én nem vagyok olyan gonosz.

(nagyobb képért katt)